Az Elet sokszor igazsagtalan…

2007 november 22. | Szerző: ParducBaby |

 Tegnap este gondolkodtam picit…
Ezek a szavak, hogy megcsalas, hutlenseg, kegyetlenseg… Relativak es nezopont kerdese, ki hogy gondol rajuk.
Valaki valtig allitja, o sosem lenne rossz a szeretett szemelyhez es egy eletre kitart a tarsa mellett. De ahogy telik ai Ido, az igeretek semmisek lesznek, elvesztik ertekuket, es nem szamitanak mar.
Kerdes, ezeket ki hogy dolgozza fel….
Nos. Ha a baratok hutlenek es arulok, az nem epp kellemes, sot! Sokszor duhito hogy az akiben megbiznak, miert jatssza el a kapott bizalmat. Honnan veszi hogy joga van ahhoz hogy megbantsa a masikat. Rejtely, de idovel minden titokra feny derul. Nem lehet a dolgokat orokke elrejteni masok elol, az Elet nem engedi. Es ez igy van jol.
Es mi van ha a hon imadott leny lesz hutlen es gaz arulo??!!
Sokkal de sokkal jobban meg tudja adni a lokest az embernek a gyulolethez hiszen rengeteg erzelem koti a masikhoz.
Lehet hogy faj, ha a regi szerelmeink mar nem ugy gondolnak a regmultra mint sajat magunk. De gondolnunk kell a jovonkre, ezert is kell legyoznunk az emlekeket es vegleg kitorolni a szivunkbol az osszes szerelmes es borzongato szot, ami egy huvos nyareleji ejjelen hangzott el.
Senkit nem visznek elore a kedvesnek hitt emlekek, hisz ha csak az egyik felnek szamit a regmult, azt nem teljesen szepen mondva: megette a fene!
Es rajottem valamire. Valamire ami nagyon nagy lokest adott nekem is.
Eddig akiket szerettem, az mind nem volt erdemes a szerelmemre, ragszkodasomra, kitartasomra.
Hisz mi ertelme hogy en szep emlekeket orzok, mialatt a regvolt kedves mar talan nem is kedvel engem?!
Kegyetlen dolog ez, de megsem annyira vegleges mint mondjuk a halal.
Harag nelkul kell eltorolnunk minden erzelmet, ami visszafog es orulnunk kell hogy megsem a halal vette el tolunk a kedvest, csak csupan valami okbol kifolyolag nem mukodott hosszabb tavon.
Igy hihetunk abban hogy lehet meg boldog es sikeres az eletben. Es talan idovel rajon mit okoz bennunk az elzarkozassal, hallgatassal… Attol fugg mi milyenek voltunk vele anno.
Na de nem is ez a lenyeg!
Most kijelenthetem, IMADOM a ferjemet, bar mar nem azzal a langolo szerelemmel mint valaha… De a ragaszkodasom toretlen, el sem tudnam kepzelni nelkule az eletemet.
Nem hianyzik a szerelem, hisz az konnyekkel es fajdalommal, atsirt, almatlan ejszakakkal jar.
Megsporolom magamnak a kint es megsem vagyok maganyos. Ez eddig bevalt es bar bevallom, volt hogy meginogtam picit, de rajottem hogy sosem szabad feladni azt ami mar mar tokeletes, csupan egy szerelmes sziv kedveert.
Ha viszont mar komolyan nem szeretnem, es latnam hogy csak kinban van mellettem es legszivesebben szabadulna tolem.. Hat elengedem, hadd menjen. Ezt hivjak onzetlensegnek. Nem tudnam visszafogni csakis a sajat erdekem miatt. Az egyikonknek sem lenne jo… Egy boldogtalan ferfi kinek jo? Inkabb tovabblepnek es keresnek valakit, aki tudna szeretni es akit en is elfogadnek.
Kompromisszum, onzetlen szerelem es hit! Ha az egyik is hianyzik a kapcsolatbol- plane hazassagbol- mar nincs ertelme tovabb folytatni. Ezt vallom en, de ha valaki kijavitana vagy picit is mashogy gondolja, varom a visszajelzest! Ne feljetek elmerengeni ezen es felkutatni a lelketekben lakozo embert…
Dragam, remelem ebbol mar eszreveszed, nem kell felned, eszemben sincs elhagyni Teged!!